Somar
|
A klánok kiegyezésének időszakában, mikor a klánvezérek megegyezésre jutottak a császárság kezdetét jelentő első uralkodó személyét illetőleg, akkor az ősi erdő legmélyén egy új faj született. A Vörös Erdőt mindig is misztikus mesék övezték, a klánok kereskedelmi útvonalként használták, hol a karavánok éjszakai pihenője szigorúan tilos volt. Tilos volt, hisz a hiedelmek bosszú ittas tündérekről szóltak, kik az áthaladó karavánok erdőben okozott káraiért cserébe áldozataikat szedték. A klánok ennek ellenére nem változtattak az útvonalaikon, hisz a kitérők mérhetetlen költségbe kerültek, így a tündérek saját őseik sötét mágiáját használták fel elriasztásukhoz. Őseik szellemeit segítségül hívva életre keltették a Vörös Erdő vadjait, a Somar-okat (ejtsd: Szomár). A Somar-ok nagy testű macskafélék voltak, rövid végtagokkal, hatalmas metsző fogakkal, homokszínű bundával. A szellemek utasítását követve rendre támadták meg az átutazó karavánokat, megtizedelve azok kísérőit. Könnyű prédának számítottak a klánok katonái, kereskedői, kik többszöri tanácskozások ellenére sem tudta megfelelő védekezési módot kialakítani a vadak ellen. A támadások rendszerint a becserkészéssel kezdődtek, melyet a Somar-ok, csoportosan, fegyelmezetten hajtottak végre, sokáig csak követték a kiszemelt karavánt. Vártak a megfelelő pillanatra és helyre, mely általában egy nyílt tisztás volt, hatalmas termetükkel elsodorták a kísérőket, majd nagyra nőtt fogaikat, nyaki ütőeret átvágva mélyesztették az áldozatukba. Igazi kínhalálnak számított. A folyamatos nyaki fojtás, és a verőérből hirtelen kitörő, majd a tüdőt is lassan elöntő friss vér szaga csak felajzotta az áldozatára teljes súlyával nehezedő Somar-t. Az öldöklés nem tartott sokáig, a csodával határos módon megmenekülő kísérők hírét vitték a borzalmas mészárlásnak, így az erdő tündérei hamar elérték céljukat. Az idő múlásával a karavánok teljesen eltűntek a Vörös Erdő völgyekkel tarkított, köddel telített lankáiról, ismét csend és béke honolt e tájra. A Somar-ok amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek, újra ősi szellemeik mellett pihenhettek. |
